2013. október 8., kedd

Ifjú László

 

Tervezett véletlen



Nem volt kezdet s vég,
Se fény, se sötétség...
Csend, zaj, hideg vagy meleg,
Tér s idő sincsenek!


Nem tudni mi volt előtte,
Változásra mi késztette?
Talán egy isteni szikra,
Ami a kanócot begyújtotta...


Felrobbant a tűzijáték, s lett Nagy Bumm,
Így született meg az Univerzum!
Elképesztő fényár és forróság,
Isten hozott, szép új világ!


Formálódnak már a masszából
A bolygók, csillagok, galaxisok.
Van már Valami, ami festői szépségű,
Készen is van hát az isteni mű!


Csend, dermesztő hideg és vákuum.
Ennyi lenne csupán az Univerzum?
Mi értelme ekkora térnek,
Ha nincs benne élet?

* * * * *

Csillagbölcsőben születő kis csillag,
Felcseperedik majd életet ad;
Nyüzsögnek körülötte a bolygópalánták,
Az élet csíráját magukban hordó planéták.


Fortyog az ősleves, készül már az élet,
Pár milliárd év és élvezheted!
Egy csipetnyi aminosav, egy kis fehérje,
Ez lenne az élet elixírje?


Lassú ez az evolúció, mi tagadás,
Türelmeseknek való, nem vitás!
Boszorkánykonyhában összeütött biokémia,
Így fejlődött volna ki az intelligencia?


Senki se tudja, mi tette lehetővé,
Hogy az anyag miként vált élettelenből élővé...
Az élet eredete mi sem kétségbeejtőbb,
A tyúk vagy a tojás volt-e előbb?


Kutatják a világegyetem titkait,
De nem találják a puzzle darabjait...
Hol lehet a hiányzó láncszem?
Ez így nem lehet véletlen!


Lehet téves a sárelmélet,
Kell hát más szemlélet!
Nézzük meg eleink ősi tudását,
Féltve őrzött titkos tanát!

* * * * *

Ahány nép, annyi teremtéstörténet,
Ez mind - mind érdekes nézet...
Vallások tucatjai mesélik el,
A világ születését miként képzelik el...


Görög, sumér, finn, egyiptomi,
Egy tőből fakadnak a világ nemzetei...
Kronosz, Anu, Vejnemöjnen, Ámon,
Megannyi fedőnév egy isteni alakon...


Nagy művész volt a Mindenható,
Nincs is hozzá fogható!
Lehetetlen megérteni az esszenciáját,
Hisz megalkotta a tökéletes szimfóniát...


Megírta az élet nyelvét,
A genetikai kód forgatókönyvét.
Turkál, vájkál benne a földi halandó,
Kíváncsian fürkészi, mint egy oknyomozó!


A sejtmagban ketyegő kis szerkezet,
Olyan, akár egy finomhangolt kis gépezet...
Tik - tak, tik - tak, ketyeg már a biológiai óra,
Az intelligens tervező álma vált valóra!


A kérdés az emberiséggel egyidős:
Ki lehet ez az ismeretlen ismerős?
A világot instant elkészítette,
De vajon a Teremtőt ki teremtette?

* * * * *

Logikai bukfencek sokasága,
Elméletek korlátozottsága;
Egyik teória sem hihetőbb,
De a tudat, hogy létezünk, megdöbbentőbb...


Az ember örökös törekvése,
Az élet rejtélyének megfejtése...
A szűnni nem akaró találgatás végetlen:
Isteni terv volt vagy csupán véletlen?




Készült 2013. júniusában